Szakítás a hagyományokkal – 1. rész

A fém patkók használata a modern korokban egy állatorvos orvosi és etikai szemszögéből

Az alábbi írás dr. Tomas G. Teskey (Arizona, USA) állatorvos publikált írása. Apja nyomdokain Dr Teskey 1995-ben végzett a Colorado-i Állami Egyetemen állatorvosként. Gyakorlatában nagy állatokra specializálódott és az elmúlt néhány év óta különösen gondos érdeklődést tanúsít a lovak lábának betegségei és azok gyógyítása iránt. Az alábbi írás egy hiánypótlóan átfogó összefoglalója ezen a téren gyűjtött tapasztalatainak, a patkó/nem patkó kérdését széleskörűen, az összes érintett szemszögéből magyarázza az állatorvos etikai és orvosi szemszögéből.
Erőteljes és őszinte írás, mely minden lovas ember számára tartalmas és gondolatébresztő információkat tartalmaz.

Huszonhárom századdal ezelőtt Xenopon az Art of Horsemenship-ben ezt írja: „Ugyanaz a gondoskodás, mely a ló táplálékának és képzésének adatik, hogy teste nagy és erős legyen, megilleti a lábak kondíciójának fenntartását is.” Ez ma ugyanúgy igaz, ahogy évezredekkel ezelőtt volt.
A ló a szépség és erő szimbóluma:
Az ember az elmúlt néhány ezer év óta bízik a lovak erejében és gyorsaságában. Az életnek ez a körforgása tovább folytatódik, ma is részesei vagyunk és a lovak továbbra is elkísérnek minket. Ma lótulajdonosnak lenni néhányak számára szükség, de egyre inkább luxus és kiváltság. Ahogy a lóval való kapcsolatunk fejlődik, számos modern kori tulajdonos válik egyre inkább gondolkodóvá, érzékennyé és gondoskodóvá, ha lováról van szó; egyre inkább kezdik megérteni, hogy nem csupán egy jószág tulajdonosai, sokkal inkább gondoskodói ezeknek a kifinomult állatoknak, akik szolgálnak minket éppúgy, ahogy elkísérnek a sportban, vagy a szabadidőnkben. Azok, akik meglátják magukban a felelősen gondolkodó tulajdonost, érzékenyek és tevékenyek lesznek lovaik minden igényére. Felismerik személyes felelősségüket és kötelezettségüket, hogy lovaik számára a legjobbat biztosítsák még akkor is, ha ez kihívásokat jelent az elterjedt, tradicionális lótartási gyakorlatban — olyan változások történnek, melyek jobban előtérbe helyezik drága lovaink természetét.

A pata tanulmányozóivá való válás – hol voltunk és merre tartunk:

Mi, felelős gondoskodói a lovaknak, őszinte érdeklődéssel fordulunk lovaink lába felé. Olyan állatorvosként, aki néhány év óta tanulmányozza a lovak patáját úgy találtam, hogy a legtöbb állatorvos, kovács és edző nem tudja, hogyan néz ki egy normális lóláb, ahogy ezeknek a szakembereknek arról sincs teljes megértésük, hogy hogyan működik egy normális pata. Az állatorvosi hivatkozásokban található képektől a kovácsok által közzétett diagramokig a ló lábát pusztán egy szerkezetként szemléltetik, megfosztva a legszebb és funkcionális tulajdonságaitól. A ló populációban előforduló pata deformitások oly gyakoriak, hogy azokra, mint „normális”-ra tekintenek. Egy magas sarokkal rendelkező, szűk, fém patkóval kiegészített pata képe olyan mélyen beivódott a modern kultúrába, hogy évtizedek és generációk kellenek, hogy erre a képre úgy tekintsenek, mint a deformitás és kegyetlenség megtestesítőjére, és kicserélődjön ez a kép egy teljes, kerek, semmivel nem korlátozott pata képére, mely szimbolizálja a lovak erejét, egészségét és vitalitását. Figyelni és közben függőségbe kerülni az állatorvosok, kovácsok és trénerek által elmondottakkal, hogy mi a helyes és egészséges a lovak számára azt mutatja, hogy a tulajdonosok tisztelik ezeket a szakembereket, de mivel legtöbbjük nem szakértője a lovak patájának, alapvető lenne, hogy a tulajdonosok legalább azt meg tudják különböztetni, hogy hogy néz ki egy normális pata és fel tudják ismerni a deformitásokat. Csak az ezen témában végzett önképzés után lehet eredményes beszélgetést folytatni a szakemberekkel és megalapozott döntést hozni a javaslatukkal kapcsolatban.
„Ne higgy el egyszerűen csak azért valamit, mert hallottad. Ne higgy elegyszerűen csak azért valamit, mert arról sokan beszélnek és pletykálnak. Ne higgy el egyszerűen csak azért valamit, mert az könyvben van leírva. Ne higgy el valamit csak azért, mert a tanárod, vagy egy idősebb mondta. Ne higgy a hagyományokban csak azért, mert az generációk óta szájról szájra jár. Kizárólag megfigyelés és elemzés után, miután úgy találod azt a valamit, hogy találkozik az ésszerűséggel és hasznos mind az egyénnek, mind a közösségnek, akkor fogadd el és élj a szerint.”Buddha

Számtalan könyv és esszé, disszertációk növekvő száma és a klinikai bizonyítékok óriási mennyisége támogatja azt az álláspontot, miszerint amikor fém érintkezik a ló lábával, károsodás keletkezik. Mindannyian tudjuk és a legtöbb kovács is nyíltan elismeri, hogy ha a lónak szüksége lenne patkóra, akkor a ló azzal születne. Számos tapasztalt kovács bátorítja ügyfeleit, hogy tartsák mezítláb lovaikat legalább az év egy részében és számos kovács tartja saját lovait patkó nélkül,mezítláb. Azon módszerek tanulmányozása és tökéletesítése, melyek a lovak számára a legelőnyösebbek, a „legjobb”-ként értelmezettek, ezzel szemben a patkolásról, mint „szükséges rossz”-ról beszélnek. Amit most már tudunk, hogy a patkolás csak egy rossz és soha nem szükségszerű, amint valaki tanulmányozza a pata csodálatos anatómiáját, elbűvölő fiziológiáját és abban járatossá válik. Tudom, hogy fémet helyezni egy ló lábára különösen veszélyes, a következőkben röviden említek néhány káros hatást, mely a fém felszegelésének következménye:

(folytatása következik)

2017.11.14., Írta: Tomas G. Teskey D.V.M. Hereford, AZ, U.S.A., 2004. június

Forrás: Tomas G. Teskey D.V.M. – Breaking Traditions – A Veterinary Medical and Ethical Perspective On the Modern Day Usage of Steel Horseshoes

Fordította: Boros Sarolta és Kádár Róbert

 

Hozzászólások