Kétélű fegyver: az istállófásli

A lovasboltok kínálatát bújva tucatféle fáslival találkozhatsz. Talán Te magad is elgondolkodtál már rajta, szüksége van-e lovadnak istállófáslira, munkafáslira. A fáslizás támogatja és védi az inakat, pihenteti a lábat, kellemesen meleg és puha – állítja a fáslit használók tábora. De valóban hasznos a fásli, vagy éppen ellenkezőleg?! Háromrészes cikksorozatunk első részében az istállófáslit vesszük górcső alá.

Pihentető védelem? Az istállófásli, kamáslik használata ma is széles körben elterjedt.

Mitől szűrődik a lóláb?

Az istállófásli, istállókamásli használata melletti egyik leggyakoribb érv a lábak szűrődése. A ló lábainak vizenyős térfogatváltozása, dagadása elsősorban a nyirokrendszer működésének problémáira vezethető vissza. A nyirokrendszer egyik feladata a felesleges szövetközti folyadék összegyűjtése és visszajuttatása a keringésbe.

Emberben az alsó végtagokban az izmok között futó vénák biztosítják a vér visszaáramlását hasüregi nagyerek, majd általuk a szív felé. A kötőszövetben futó nyirokerek pedig a szövetközti folyadékot gyűjtik össze, s továbbítják a vénás rendszerbe. A nagy tömegű izmok (pl. a vádli) valódi pumpaként támogatják a szív munkáját, segíti a vénás vér és a nyirok visszaáramlását a véredényekbe. A vénáknak és a nyirokereknek nincs izmos faluk, ezért van szükségük a vér továbbításához külső segítségre. Bennük billentyűk találhatók, melyek a folyadék áramlásának irányát szabályozzák. Ha a vénák fala meggyengül, vagy a kor előrehaladtával az izomzat már nem képes őket megfelelően segíteni, kitágulnak. Ha a kötőszövet veszít rugalmasságából, megereszkedik, a nyirokkeringés károsodik. A leggyakoribb következmény a láb vizenyősödése, dagadása.

A ló kötőszövete természeténél fogva hajlamos a vízfelhalmozásra és -visszatartásra. A jelenség pedig leginkább az érzékeny lábakat érinti. A nyirokpangásért elsősorban a mozgáshiány a felelős, de vannak olyan lovak, melyeknél a végtagok nyirok-hajszálér hálózata eleve gyérebb. Ezek a vékony erecskék veszik fel a szövetközti folyadékot, majd összegyűjtik és megfelelő nyomásra továbbítják azt. Funkciójuk és felépítésük miatt ezek a kis nyirokerek rendkívül nyomásérzékenyek.

A lovakban lábtőtől és csánktól lefelé nincsenek tömeges izmok, melyek a vénás visszaáramlást és a nyirokkeringést segíthetnék. A lábakat azonban nemcsak izom, de sem vastag kötőszövet, sem zsírréteg nem borítja, így mindenfajta nyomás közvetlenül hat a nyirokerekre, közvetlenül akadályozza működésüket. Vénás rendszerüket lábtő és csánk alatt ugyancsak nem támogatják nagy tömegű izmok, ám ebben az esetben a patamechanizmus segíti a lábak keringését. A szarutok térfogatváltozása (tágulás-szűkülés) aktívan hat a pata belsejében lévő erekre, ezzel is hozzájárulva a vénás visszaáramláshoz.

Civilizációs ártalom: a mozgáshiány

A mozgásszegény életmód és a terhelés helytelen elosztása napjaink gyakori tartástechnológiai hibája. Nem nehéz elképzelni a nap 23 órájában bokszba, vagy kisméretű karámba zárt hátaslovat, melynek egyetlen lehetősége a mozgásra gyakran csak a lovas alatti kontrollált munka, futószárazás vagy a jártatógép. Ezek a lovak nyereg alatt viszonylag rövid időn át tartó, ám annál intenzívebb, keményebb terhelést kapnak – gyakran alig egy órán belül – aztán irány vissza a bokszba, kiskarámba.

Nem feltétlenül kell ehhez sportlónak tenni, kizárólag bokszos tartás vagy szűk udvar, napozókarám esetén ugyanez a helyzet azzal  hobbilóval, akinek tulajdonosa hétközben dolgozik vagy iskolába jár, s lovát hétközben nem mozgatja. A hét 4-5 napján dologtalan lovat azután van, hogy hosszabb és intenzívebb terepre viszi gazdája, de az is lehet, hogy pályán lovagolva feledkezik bele annyira az idomítómunkába, hogy észre sem veszi, hogy már több mint másfél órája rója a köröket…

Korlátlan mozgáslehetőség a nap minél nagyobb részében – a lábak egészségvédelmének alfája-omegája

Jótékony lépésmunka

A lovat szinte egész napos, folyamatos, egyenletes mozgásra tervezték, s ez a mozgás korántsem olyan intenzív, mint ahogyan azt mi négylábú társunktól a lovaglás ideje alatt megkívánjuk. A legelésző, táplálék után járó ménes lépésben halad, s csak akkor jön lendületbe, ha erre igazán komoly okot talál.

A lépésmunka a hátaslónál is igen jótékony, sőt, a vénás- és nyirokkeringés egészsége érdekében elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy a ridegen, félridegen tartott lovaknál kevésbé, vagy egyáltalán nem jelentkezik a lábak szűrődése, főleg ha a karámon vagy legelőn belül nagy távolságokat kell megtenniük a vízhez vagy a beállóhoz. Ugyancsak nincs megállás, ha akad a csapatban egy-két egyed, aki folyamatosan mozgásban tartja a többieket. Ám épp ugyanezért nem szerencsés idős, nehezebben mozgó lovat nagy mozgásigényű, játékos társak közé tenni és fordítva.

A lábak szűrődésének még napjainkban is leggyakrabban használt ellenszere az istállófásli. Ám a “pihentető fáslizás” fogalma meglehetősen becsapós. Egy németországi kísérlet bebizonyította, hogy a bokszban felhelyezett hagyományos istállófáslik valójában nem javítanak a vénás- és nyirokkeringésen.

Hannoverben lovak egy kis csoportján végeztek kísérletet annak bebizonyítására, hogy a még mindig jótékony hatásúnak gondolt, pihentető fáslizás valójában inkább káros:

„A kísérletet tíz, különböző fajtájú, 5 és 13 éves kor közötti lovon végeztük. A szokásos módon fásliztuk őket: a fáslialátétre hagyományos istállófásli került. Gondosan ügyeltünk arra, hogy a fásli helyesen legyen feltekerve, ne legyen szoros és az alátét se gyűrődjön meg, vagy csússzon el. A lovak lábainak érrendszerét a fáslizás előtt kontrasztanyagos röntgennel vizsgáltuk meg, majd ugyanígy tettünk tíz perccel a fáslik felhelyezése után. Minden lónál ugyanazt tapasztaltuk: a nyirokkeringés a csüdízület magasságáig gyakorlatilag megrekedt. Ahogy levettük a fáslikat, úgy teltek meg a nyirokrendszer hajszálerei, s állt vissza a normál nedvkeringés” – írják a kutatók.

A nyirokkeringés eleve kényes volta mellett lónak lehet olyan betegsége, sérülése is, mely a nyirokérrendszert érinti, gondolj csak az csak ín- és ízületi sérülésekre, az ezekből visszamaradt keringési problémákra.

A lovaknak még a nagyméretű bokszokban való elhelyezés mellett is szükségük van napi rendszeres karámozásra, lovagláson kívüli mozgáslehetőségre.

Látszólagos védelem

A szűrődések közül van, ami mozgásra csökken, vagy meg is szűnik, lejárja a ló. A mozgás hatására a felhalmozódott szövetközti folyadék távozik, munka után a láb szemmel láthatólag vékonyabb.  Ha a lóra munka után mielőbb visszakerül a fásli, a láb gyakran valóban nem szűrődik vissza. Ám fásli ilyenkor csak mintegy konzerválja a láb száraz, tiszta állapotát.

A fásli visszahelyezése ugyan megakadályozza az ismételt folyadékfelhalmozódást a kötőszövetben, de olyan áron, hogy közben a nyirokkeringést súlyosan károsítja. Pont azok a lovak szenvednek leginkább súlyos nyirokkeringési problémáktól – a szűrődéstől egészen az elefántiázisig terjedően – akiket ettől leginkább féltenek és folyamatosan fásliznak” – mondja dr. Christina Fedele, a hannoveri kísérlet egyik állatorvosa.

A cikksorozat következő részében megmutatjuk, milyen lehetőségekből választhatsz lovad lábának védelmére – a fáslizáson kívül.

2017.03.28. Andics Bernadett, lovasok.hu
Forrás: pferderevue.at
Fotó: Bigstock, Flickr

Hozzászólások