A béklyótól megszabadított pata: Egy rossz beidegződés megváltozása a lovak lábbetegségeivel kapcsolatban (2. rész)

(Tomas G. Teskey DVM, USA, AZ)

Környezetemben és szerte a lovas „iparágakban” a patkolt lovakat hosszú ideje úgy jelenítik meg, mint amelyek „magasabb szintű” törődést, „jobb” táplálást, tartást és kezelést igényelnek, mint mezítlábas társaik. Ennek ellenére praxisomban 70%-kal több lábsérülés és egyéb lábbetegség jelentkezik a patkolt lovak között.

A patkolt pata nem képes megfelelően eloszlatni a rázkódási és csavarodási erőket. Ezek az erők valójában roncsolják a patát és negatívan hatnak felfelé a lábszárban károsítva olyan szöveteket, melyek nem arra fejlődtek, hogy ellenálljanak az ilyen irányú igénybevételnek és stressznek. Az okozott kár a ló izmaiban és csontjaiban megjósolható és elkerülhetetlen. A mindennapi klinikai gyakorlatban előforduló gyakori pataelváltozásokat sok állatorvos normálisnak tekinti. A függőlegesen hengeres szarutok magas beszűkült sarokkal, a hosszú pata, a lapos, ovális talp és a relatívan vízszintes pártaszél azonban gyakori és súlyos deformitásokat jelentenek.

A normál patának lejtős, kúp alakú formája van alacsony, szétnyíló sarkakkal, rövid eleje, boltozatos, kerek talpa 30 fokos pártaszéllel. Sok állatorvos manapság genetikai hibának tartja a gyenge formájú és állapotú patákat, ragaszkodva ahhoz, hogy az ilyen pata csak patkóval védhető meg a további állapotromlástól. Domesztikált lovaink gyenge lábainak oka azonban egy egyszerű környezeti tényezőre vezethető vissza: mind a ló, mind a paták hiányt szenvednek megfelelő mozgásban. A csikókat gyakran születésüktől fogva puha talajú helyre zárják ahelyett, hogy hagynák őket kemény talajon mozogni. A csikó patája születésekor nem a természetes használat által formált, ez a folyamat életének első napjától kezdődik. Bár tudjuk, hogy a csonttömeg 4-5 éves korukig gyarapodik, sok lovat már 1-2 éves korában megpatkolnak. Számos felnőtt ló „ülőmunkával” (= krónikus mozgáshiány) tölti életét megfelelő szaruszabályozás nélkül, vagy rendszeresen patkolva. Ezen variációk bármelyike pata rendellenességeket és a lóhoz képest kicsiny patákat eredményez.

A lovak ritkán örökölnek gyenge lábakat. Életük során alakul ki a gyenge, sorvadt lábuk a helytelen szaruszabályozás, az összeszorítás és a patkolás következményeképpen. Megfigyeléseim szerint „genetikailag kis-lábú”, deformált patákkal rendelkező szülőktől gyönyörű, megfelelő méretű patával rendelkező csikók születnek, melyek változatlanok maradnak, ha fiatal koruktól megfelelő szaruszabályozást, mozgáslehetőséget kapnak és mezítláb tartják őket.

A fém patkók gyengítik a szarutokot. A gyengítés azzal az eljárással kezdődik, amikor a patát előkészítik a patkó felhelyezésére módosítva annak erős, természetes formáját. A normális pata semmilyen felületen nem lapos. Természetesen formálódott boltozatos negyedekből áll, mélyített saroktámasztókkal és talppal. Ezek a fontos alakok azonban eltűnnek a patkó biztonságos felhelyezésének előkészítése során. Egy mezítlábas lónak, melyet úgy körmölnek, mintha patkót helyeznének rá, természetellenes pataformája lesz, feszes testtartása és nem megfelelő patafunkciója. Az így körmölt ló tulajdonosának az az érzése támad, hogy lova „nem képes patkó nélkül létezni”.

A természetellenesen nagy nyomás a sarkakon és a talpon károsítja a patát, a lábszár részeit és az egész testet. Azzal, hogy patkót helyezünk fel, tovább károsodik a pata azáltal, hogy a külső fal érintkezésbe kerül a patkóval. A pata külső fala elsődlegesen védelmező funkcióra fejlődött ki és nem a súly viselésére. A külső falon keletkező megnövekedett rázkódás és állandó nyomás gyakran látott repedéseket és görbületeket okoz a szaru csöveiben és megszakítják a külső fal természetes elmozdulását a belső falhoz viszonyítva. A belső fal alsó pereme mentén átfúrt fém szögek közvetítik a megnövekedett és káros rázkódási erőket a patkótól ezeken a területeken keresztül.

A külső felületek ily módon való áttörése a szarutok falának mechanikai megszakítását, a patairha bizonyos mértékű leválását, szaprofitikus (elhalt szöveteken tenyésző) baktériumok és gombák behatolását és a pata extrém hőmérsékletnek való kitevését eredményezi. Továbbá, a patkók gátolják a pumpáló rendszert, mely elősegíti a patában a teljes keringést, így csökkentik annak ütődés-elnyelő képességét. Azt is könnyű megérteni, hogy ez az ischemia (elégtelen vérellátás), hogyan hat a normál szarunövekedésre és az anyagcserére. A vértolulásos fiziológiai állapot atipikus, gyengülő növekedési erélyt eredményez, mely súlyos pata deformitásokhoz és láb problémákhoz vezet, melyekkel naponta találkozunk a klinikai gyakorlatban.

A patkók olyan hatásosan korlátozzák a ló érzékelését, hogy használatuk automatikusan kizárja, hogy a lovat egészségesnek minősítsük bármely jármódban is. A meghatározás szerint az egészséges ló mentes minden fájdalomtól, képes megfelelő élénkséggel és lendülettel lépni, ügetni és vágtázni – béklyótól megszabadított lábakon.

(folytatása következik)

2017.08.07. Írta: Tomas G. Teskey DVM, USA, AZ

Hozzászólások