A lófélék evolúciója és háziasítása–4/3.

Pliohippus

A Pliohippus (6. kép) az első „ősló”, melynek minden lábán egy ujj volt, mintegy 6 millió éve jelent meg. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt. A ló törzsfejlődésének ez az ága Amerikában maradt fenn, míg a Merychippusból korábban kialakult más ágak (Hipparion, Neohipparion, melyből a Stylohipparion alakult ki) a pliocén korszak végére kihaltak.

6. kép: Pliohippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Equus

A ma élő ló, az Equus mintegy 1 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában, ahonnan eljutott Dél-Amerikába és Európába is. Az amerikai kontinensen azonban idővel kihalt és Eurázsiában fejlődött tovább.

Mielőtt azonban a lovak teljesen eltűntek volna a Föld színéről, néhány ménes átjuthatott a Bering-földnyelven (7. ábra) Amerikából Ázsiába, ahol zavartalanul fejlődhettek tovább. Ebben az időszakban még nem létezett a mai Bering-szoros. A két kontinenst a Beringia nevű földrajzi egység kapcsolta akkor össze. Tulajdonképpen ennek a természetes hídnak köszönhetjük, hogy a lófélék nem tűntetek el teljesen a Földről és az emberiség a későbbiek során jobban megismerhette a lovat, majd háziasíthatta is. Beringia további érdekessége, hogy a lovak átjutása után még sokáig hídként működött és lehetővé tette azt is, hogy Ázsiából emberek vándoroljanak Amerikába, kialakítva ezzel a helyei őslakosokat, akiket később Kolumbusz Kristóf fedez fel és „indián”-nak nevez el 1492-ben – tévedésből (8. ábra).

A stabil földhíd hiányában teljesen másként alakulhatott volna az emberiség történelme, hiszen elveszítettük volna a lovakat és az amerikai kontinens betelepülése sem ebből az irányból és ezen módon történt volna meg.

7. kép: Beringia
8. kép: Beringia–humán népvándorlás

Az Equus nem négy alnemre tagolódott ezt követően:
1. Equus–valódi lovak,
2. Asinus–szamarak,
3. Hemionus–félszamarak,
4. Hippotigris–zebrák.

A lovak 1493-ban tértek vissza Amerikába, Kolumbusz Kristóf és Hernán Cortés segítségével. Az első lovak spanyol származásúak voltak. A spanyolok terjeszkedésével egyes lovak gazdátlanul maradtak, ezek aztán nagy, elvadult méneseket (spanyol: mesteño = mustang) hoztak létre, belőlük lettek a musztángok (angol: mustang = „ownerless beast”), melyek ezért nem vadlovak, hanem a házi lovak elvadult példányai. Ez a dedomesztikáció folyamata. Az amerikai őslakosoknak nem volt szavuk a ló megnevezésére, ezért egyes bennszülött nyelveken a lónak kutya vagy szarvas a megnevezése (egy esetben „szarvas-kutyának” vagy šuŋkawakaŋ (“dog [of] power/mystery/wonder”) Lakota Sioux nyelven nevezik).

A lovak az eurázsiai hegységektől északra fekvő nagy síkságot népesítették be, míg a zebrák, szamarak és félszamarak az ázsiai és az észak-afrikai sztyeppéken terjedtek el.
A jégkorszak végét csak egyetlen vadlófaj élte túl, mely két alfajra tagozódott: a tarpánra (9. kép) és a takira.

9. kép: Tarpán

Forrás: (Bokor et al., 2011)

2019.06.07. Kádár Róbert

Hozzászólások