A lófélék evolúciója és háziasítása – 4/1.

Bevezetés

Az emberiség történelmében az egyik első minőségi változást a vadállatok háziasításának megkezdése jelentette. Elsőnek a kutya, illetve a juh -és kecskefélék kerültek bele a háziasítás folyamatába nagyjából 15000 éve. Ennek köszönhetően a kiskérődzők hússal, tejjel, bőrrel és gyapjúval látták el őseinket. A kutya pedig a vadászat hatékonyságát növelte, amikor éppen nem a törzsi közösséget vigyázta.

A háziasítása –többé-kevésbé 6000 éve -további ugrást jelentett az emberiség számára, hiszen a ló már képessé tette nagyobb teher szállítását. Kiterjesztette az ember látókörét és világát, hiszen ettől kezdve az ember a lova hátáról szemlélte környezetét és sokkal nagyobb távolságot volt képes legyőzni lova segítségével, mint korábban. Mindemellett az ember továbbra is hasznosította a ló tejét, húsát és bőrét is.

Az ember hamarosan rájött, hogy a ló kiváló társ a vadászat során –társulva a kutyával, később a sólyommal. Nagyobb területet képes bejárni és a vad elejtése biztonságosabbá válik lova segítségével.

A ló képességeinél (gyorsaság, állóképesség, ugróképesség, …) fogva nemcsak a vadászatokra kísérte el lovasát, de a háborúskodásokból is kivette a részét. A ló háziasítása azokon az eurázsiai és közép-ázsiai sztyeppéken történhetett (8. ábra), ahol akkor éppen a szkíta-hun-magyar őseink élhettek. Így őseinknek múlhatatlan és vitathatatlan érdeme volt a ló háziasításában.

Nomád eleink nemcsak a ló harcterén kifejtett tolóerejét ismerték fel, hanem először fejlesztették tökélyre a különböző fegyverek használatának leghatékonyabb módjait a vágtázó ló nyergéből, melyből az íjfeszítő lovas nomád kultúra szökött szárba a későbbiekben.

A háziasított ló így vált gazdasági állatból nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen nemzetbiztonsági tényezővé, az ember társává jóban és rosszban a következő évezredekben. Miközben lovasát hordozta csatáról csatára, nem riadt vissza attól sem, hogy lovasával együtt hozza meg a nemzetért a legmagasabb szintű áldozatot.

Rendszertan

A ló (Equus caballusL.) az emlősök(Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások(Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék(Equidae) családjába tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló(Equus ferusL.). Egyes nézetek szerint a ló és a vadló egyazon faj, az Equus ferus eltérő alfajai. Ebben az esetben a ló fogalmát tágabban használjuk, amelybe beleértjük a vadlovat is, amelytől a háziasított alfajt a házi lónévvel különböztetjük meg (Equus ferus caballus).
(Fábiánet al., 1977)

Condylarthrus

A ma ismert ló (Equus caballus vagy Equus ferus caballus) törzsfejlődése több millió évre nyúlik vissza. Az első „ősló”a mintegy 75 millió évvel ezelőtt élt a Condylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki. Ezeknek az állatoknak –melyek a kutyánál nem voltak nagyobbak –a lábain öt-öt ujj volt és minden ujjukon pataszerű elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása, az ujjak folyamatos visszafejlődése, a testnagyság növekedése, valamint a lombevésről a fűevésre történő áttérés voltak. Az evolúció két kontinensen, Eurázsiában és Amerikában ment végbe, bizonyos időben párhuzamosan és olykor külön. Számos vakvágány is előfordult.

Phenacodus

A Phenacodus (1. kép) 60 millió éve, a paleocén korban jelent meg, rókaszerű alkata volt. Lábukon öt-öt lábujjal a ragadozókhoz hasonlóan talpon járt, az ujjak végén azonban kis paták voltak találhatóak. A Phenacodusból alakult ki Európában a Hyracotherium és Amerikában az Eohippus, melyek közül csak az utóbbi maradt fenn.

1. kép: Phenacodus

Forrás: (Bokor et al., 2011)

Eohippus

Az Eohippus (2. kép) az eocén korra alakult ki, elülső lábain négy-négy, míg a hátulsókon már csak három-három ujja volt. Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (ezek maradéka a ló lábán látható ún. szarugesztenye). Átlagos magassága 36 cm lehetett, élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei.

2. kép: Eohippus

Forrás: (Bokor et al., 2011)
2019.06.03. Kádár Róbert

 

Hozzászólások