keresés a lovardák között
Főoldal   »   Természetes lovaglás, lókiképzés   »   Molnár Zsolt - okleveles natural horseman



Hooking on

 | Bemutatkozás | Hooking on | Bemutatók képekben |

| Induló kurzusok: időpontok - helyszínek |
| Körkarám alapok I. - Csatlakozás kurzusKörkarám alapok II. kurzus |
| Horsemanship 101 kurzus | Lószállítóba vezetés kurzus | Nyers ló és csikó elindító kurzus |


A natural horsemanshippel kapcsolatos írások központi témája szokott lenni a lóval a kapcsolat elején körkarámban végzett munka. Ennek érthető oka, hogy roppant fontos az első benyomás, a kapcsolat kialakítása, megalapozása. De miért kerülhetett ilyen reflektorfénybe egy olyan munkafolyamat, ami a későbbi lóval való munkában keveset, vagy egyáltalán nem fog visszaköszönni? Ehhez először nézzük meg, mit is takar a körkarám munka.

Jack Young, egy nevadai cowboy a natural horsemanship egyik fő elindítójának, Ray Huntnak kollégája és tanítványa, aki már 1967-ben, mielőtt Ray tanfolyamokat tartott volna, a közé a kevés ember közé tartozott, akik akkoriban azt a lóhoz való hozzáállást képviselték, amit mára natural horsemanshipként ismer a világ. Jack a körkarám munkát hooking on-nak hívja, mely elnevezést először Raytől, Tom Dorrance tanítványától hallotta, és a következőképpen írja le:

Hooking on-nak hívjuk azt a folyamatot, amelyben a ló úgy dönt, hogy az embert választja, hozzá lép és követi vezetőszár nélkül. Mielőtt a ló kapcsolódni tud, az embernek el kell tudnia küldeni magától, hogy mozgatni és irányítani tudja a lábait. Nem állhat egy helyben. Szár, zászló, kézmozdulat vagy a testünk elhelyezkedése mozgásra készteti a lovat. Nem állhat meg, hacsak mi nem akarjuk. Azt is megmondjuk neki, melyik irányba fordulhat, befelé vagy kifelé. Mi döntjük el, milyen gyorsan vagy lassan mozogjon.

Mindezt azért, hogy a ló figyelme ránk irányuljon. Egy kis idő múltán elkezdi keresni, hogy mit is csináljon. Lehet, hogy nem néz ránk egyenesen, de látjuk, ahogy a szeme felénk tekintget, a füle felénk fordul. Fejét kicsit felénk fordítja. Tekintete puhább, farka nyugodt, álla mozog. Simán és nyugodtan mozog.

Testbeszéde azt mondja nekünk, hogy változik a hozzáállása. A ló fejét felénk fordíthatja teljesen, arckifejezése egyértelműen azt kérdezi: „Mit akarsz tőlem?”. Erre várunk. Most alakítjuk ki azt a helyzetet, amelyben ránk tud kapcsolódni. Ahogy felénk fordul, nem gyakorlunk rá több nyomást, hogy mozogjon. Teret adunk neki, és engedünk a nyomáson úgy, hogy ellépünk tőle, lemaradunk, vagy egyenesen hátat fordítunk neki, eltávolodunk, kicsit a fara felé fordulva. Ha erre úgy válaszol, hogy testét felénk fordítja és megközelít minket, ami a hooking on eleje, tovább hátrálunk, vagy még jobban elfordulunk, hogy még közelebb jöhessen. Ha úgy tűnik, hogy az ellépésünkkel kialakított nyitott tér felé akar menekülni, egy kézmozdulattal, vagy csak testsúlyunk áthelyezésével megállítjuk. Amikor megállunk, egészen közel jöhet hozzánk. Megjutalmazzuk simogatással, egyhelyben állással, pihenéssel. Ránk kapcsolódott. Úgy döntött, hogy velünk akar lenni. Bár nincs rajta kötőfék vagy vezetőszár, behívtuk magunkhoz, saját akaratából.

Ezt úgy is lehet mondani, hogy megtalálta a „puha” pontot – azt a pontot, ahol enged. A puhaság még fontosabb lesz, amikor lovagoljuk a lovat. A lovas mindig egy puha pontot, vagy puha érzetet kínál fel a lónak, és azt kéri tőle, hogy puhasággal reagáljon rá (ellazulással). Ha csak részben jön közel hozzánk és aztán megáll, vagy ha egyáltalán nem jön be, megint megmozgatjuk. Ezt addig ismételjük, amíg meg nem tanulja, hogy az egyetlen pont, ahol pihenhet, az, amikor felénk fordul és bejön, kapcsolódik.

Néhány ló könnyebb eset, néhánynak nehezebb kapcsolódnia. Az a ló, amelyik ellenáll, jobban tolerálja a kényelmetlenség érzetét és inkább dolgozik a karám szélén, miközben megpróbál rólunk nem tudomást venni. Ez az ő döntése. Ha meg akar izzadni és fel akar pörögni, mielőtt kapcsolódik, hagyjuk. A megdolgoztatás nem büntetés, hanem olyan helyzet megteremtése, amelyikben megtanul tanulni. Egy kíváncsi vagy bízó ló egészen bejöhet hozzánk elsőre is. Mások elsőre csak részben jönnek be, vagy bejönnek, de nem maradnak mellettünk. Minden alkalommal, hogy a ló elmegy tőlünk, újabb esélyt kapunk arra, hogy megdolgoztassuk és tanítsunk neki valamit. A végén a ló általában teljesen bejön, és hajlandó mellettünk maradni, saját döntéséből.

Egy kapcsolódott ló az egész karámban követ. Nincs szükség kötőfékhez szoktatásra, azaz a kötőfék és vezetőszár elfogadtatására a ló akarat ellenére. Ha követ szár nélkül, követni fog kötőfékkel és szárral együtt is. Az is sikerülni fog, hogy a körkarámban futószárazzuk és megtanítsuk neki, hogyan engedjen a szár nyomásának. Amikor kimegy a körkarámból, kötőfékhez szokott, és már a vezetést is elsajátította. A csatlakozás jó, de nem lehet az sem, hogy a ló mindenhova kövessen minket. Ennél többet kell neki tanítanunk. Ki kell tudnunk újra küldeni a karámhoz. Többet kell tanulnia, de most azt kell megtanulnia, hogy kapcsolódva maradjon, de a távolból. Egy kis távolságot szeretnénk beépíteni az „érzet”-be.

Kezünket vigyük a feje elé, ezzel mentális kényelmetlenséget idézünk elő. Lehet, hogy nem akar elmenni, lehet, hogy összezavarodik, miközben próbálja kitalálni, mit is kérünk tőle. Ha nem indul el, enyhe nyomást is kell alkalmaznunk: rázzuk meg a feltekert szárat, vagy finoman érintsük hozzá. Meg kell tanulnia bejönni, és újra kimenni is.

Mivel a ló bízik bennünk és velünk akar maradni, el kezd „hozzánk fordulni”. Még akkor is, amikor a karám szélén dolgozik, hozzánk kell fordulnia útmutatásért, támogatásért. Később amint lovagolni kezdünk rajta, gyakran felénk kell fordulnia, figyelmét ránk kell irányítania miközben azt kérdezni, mit kívánunk tőle.” (forrás: http://www.jackyoungclinics.com/trueway4.html)

Visszatérve a kérdésre, miért is olyan fontos a körkarám munka, a hooking-on fenti leírása jól adja meg a választ. Azért foglalkozunk ennyit a kapcsolatfelvétellel, mert itt adja először a figyelmét a ló nekünk. A hooking-on a ló figyelmének ránk irányulását teremti meg. Ez jelenti az első engedést, itt enged először a nyomásnak, a jelenlétünk nyomásának. A nyomás jelenléte arra készteti a lovat, hogy változtasson a viselkedésén, valami mást keressen. Amikor végre a várt dolgot teszi, a nyomás azonnal megszűnik. A nyomás-engedés mintázata által a ló megtanul tanulni. Lehetőséget ad számára, hogy tapasztalatait összehasonlítsa, vagy később egy általunk adott feladatot oldjon meg saját akaratából. Elkezdi azt a folyamatot megtanulni, amivel kommunikálni fogunk vele.

A hooking-on az első lépés lehet a ló képzésben és lovaglásban. Mert a ló képzése és lovaglása alatt mindig nyomást alkalmazunk kérésként, és engedést kérünk válaszként, a hooking-on pedig megteremti azt a kommunikációs mintázatot a lóval, amely a vele való későbbi, nyeregből történő kommunikációhoz is szükséges. A hooking-on során nyomást alkalmazunk, irányítjuk, azaz kérjük, hogy figyeljen ránk, majd elvesszük a nyomást, azaz kérjük, hogy válasszon minket. Később a nyomás és engedés alkalmazásával tanítjuk meg neki testrészei engedését, pl. a zablára való engedést, a csizmára való engedést, vagy a szárra való engedést, stb. Minden, amit teszünk a lóval és körülötte, nyomásnak számít. Minden nyomás egy-egy kérést jelent, amire a lónak válaszolnia kell. A helyes válasz, amit várunk az, hogy „azt teszem, amit kérsz tőlem saját akaratomból.” Minden egyes engedés válasz a kéréseinkre. Ezért fontos az első kérés: „figyelj rám, itt vagyok”.

Molnár Zsolt
www.equinart.hu


Elérhetőségek:

www.equinart.hu

www.facebook.com/Equinart.hu

Tel: +36 30 530-2702

e-mail:
zsmolnar@equinart.hu info@equinart.hu

 






Hozzászólások:



Legtöbb lájkot kapott cikkeink:

Legtöbb lájkot kapott cikkeink






















   
  tereplovaglás, fedett lovarda, lovas táborok, bértartás, csapatépítés a Bakonyban   Horze Lovasáruház   KLP   TAnita lovasbolt Érd   Barefoot   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés