keresés a lovardák között


Nézzük meg együtt:


Ludwig Koch:„Galopp in der Manege” című rajzát.

bazsi lovas témájú művészettörténeti írásaiból (5) 


Valamilyen szinten mindenki hallott már róla, van, aki többször is látott már ilyet! Hívják „Koch-ötösnek”, „Lénárd-ötösnek”, Puszta-ötösnek”, „Ungarise post”-nak, és még ki tudja, hányféleképp. Legutóbb egy póni majálison hallottam rutinos és jól felkészült műsorközlőtől pár ilyen meghatározást és hibás információt, ami arra serkentett, hogy a Lovas Nemzet tisztelt olvasóinak megmutassam azt a grafikát, ami annak idején ihletet adott a nagyszerű lovas és cirkuszi idomár Lénárd Bélának, hogy ezt a látványt élőben is megvalósítsa.

A téma után böngészve találtam pár érdekes és persze értékes adatot is.

Az értékes:
Nemrégiben régi metszetek közül előkerült egy nagyméretű cirkuszi „reklámplakát” az alábbi felirattal: „A magyar parasztposta” Cuzen Pál által előadva (készítette Zellenberg 1845.)”. Ezen a plakáton magyaros kantározású, összefogott együttes két hátulsó lován álló magyar csikós összesen kilenc lovat hajt karikás ostorral a manézsban.
Érdekes, amit Vajna Tamás a (HVG 2006.01.12.) „Magyarok a porondon” című cikkében írt:
„Így aztán nem véletlen, hogy a magyar cirkuszosok nemzetközi tekintélyének alapja egy eredeti magyar szám, a „csikós posta” című produkció lett. Ez a szám – H. Orlóczi elmondása szerint – a 19. század közepén a legnagyobb nyugat-európai cirkuszok attrakciójának számított. Ebben – a pusztaromantikára, úgy tűnik, már akkoriban is vevő hazai és nemzetközi nagyérdeműt elkápráztató – produkcióban meghazudtolva >>az egy üleppel egyszerre csak egy lovat lehet megülni<< szólásmondást, egymás mellé szerszámozott lovak hátára álltak fel, és egyik talpukkal az egyik, másikkal a másik ló farán egyensúlyozva a hajtószárba „kapaszkodtak”. Az első világháborút megelőző években az újvidéki Könyöt Sándor elevenítette fel a zsánert: már bő szárú, lobogó gatyában, árvalányhajas kalpagban nyargaltatta akrobatáit körbe-körbe a manézsban. A Könyöt-féle mutatványt az amúgy a (lószerszámok nélküli, egyetlen ostorral bemutatott) cirkuszi szabadidomításban jeleskedő Lénárd Béla az 1950-es évek közepén továbbfejlesztette, további három lovat fogva a már meglévő kettő elé. A lovas és cirkuszos legendárium szerint egy osztrák kismester, az 1900-as évek elején alkotó Ludwig Koch fantáziafestménye ihlette a manézsokból kiszorult, és mára Puszta-ötös néven turistacsalogatóvá kopott látványosságot.”

Eddig az idézet. Ugye mennyire fontos a nézőpont? Egy cirkuszos véleménye szerint turistacsalogatóvá kopott látványosság, ami lovas nézőpontból igazi „magyar virtusra emelkedett lovas bravúr”.

Most azonban nézzük meg együtt Ludwig Koch grafikáját. A rajz az 1923-ban Bécsben kiadott „Die Reitkunst im Bilde” című nagyszerű lovaskönyv 83. oldalán található. A címe egyértelműen utal arra, hogy hol látta vagy hova képzelte ezt a produkciót: ”Galopp in der Manege”. Koch mester biztos ismerte a Zellenberg által készített plakátot, vagy esetleg cirkuszban látott is ilyen produkciót.

Igen, cirkuszban! És nem mint ahogy az idézett versenyen hallottam a műsorközlőtől, miszerint ilyennek képzelte a festő a magyar pusztai postást.

Ludwig Koch a frontot is megjárva készített csodálatos és mélyen megrázó rajzokat a küzdő és szenvedő emberekről és lovakról. Egy ilyen szintű lovasembertől, mint ő, nagyon messze állt ez a „bugyutácska” neki tulajdonított naivitás.

Nagyon igazságtalan az „elit” lovastársadalom a cirkuszi lovas produkciókkal szemben. Most nem az óriásokat hozom fel példának, mint a „Zingaro” vagy „Krone” cirkuszt. Vannak jó cirkuszi lovasok és rosszak, igényesek és igénytelenek, akárcsak a lovassport valamennyi ágában. Vagy nem?!

Az, hogy ma még létezik idomító lovaglás a nagy királyi lovardákon kívül is, az a cirkusz egyik nagy érdeme. És ne vegye senki „szentségtörésnek”, de azt gondolom, nem véletlen, hogy pont a cirkuszban is sikeres Lénárd Béla élesztette újra ezt a mostanra igazi „magyar virtusra emelkedett lovas bravúrt”. Nem akarom kisebbíteni a mai Puszta-ötösök, -nyolcasok, -tizenkettesek betanítóinak és hajtóinak nagyszerű teljesítményét, ők a szabadban, egy lovaspálya külső vágtakörén mutatják be lélegzetelállító produkcióikat.
De a cirkusz porondján, ha öt ló vágtázik, azért az sem semmi!

Összegzésül annyit, hogy nem Koch mester fejéből pattant ki az ötlet. Az ő nagyszerű lovaskönyve volt elérhető, és valamennyi magára valamit is adó lovasembernek széles e hazában, birtokában is volt ez a könyv. Ebben láthatta meg a nagyszerű Lénárd Béla, és munkája nyomán a rajz „életre kelt”, és mára „magyar lovas hagyománnyá” vált.

Pécs, 2006. június

Írta: Balázs József/ Bazsi

A cikk megjelent a Lovas Nemzet
Juniorban 
www.lovasnemzet.hu

>> további cikkek, történetek Bazsitól





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés