Hamza Viktória a szabadidomító 2. rész

Természetesen senki nem a csúcson kezdi – minden útnak megvannak a maga akadályai, amelyeket le kell küzdeni. Az állatokkal, kiváltképp a menekülési ösztönökkel felruházott lovakkal való közös munkához hatványozott türelem szükséges. A feladatok során pedig nem csak a ló tanul, hanem a lovas is személyiségfejlődésen megy keresztül. Mire van szükség, mire számíthat az, aki ezt az életstílust választja?

„A siker elsősorban a megfelelő mennyiségű kitartásnak, az önbizalomnak és némi alázatnak köszönhető. Tudni és merni kell belevágni a feladatokba külső segítség nélkül és akkor sem szabad feladni, ha jó darabig csupán negatív élmények születnek. Ezt az egyik legnehezebb átélni, hogy nincs sikerélmény vagy ha van, akkor is csak nagyon csekély. De pontosan ebbe a kevéske pozitívumba kell tudni megkapaszkodni, tudni kell, hogy jó úton és afelé haladok, amit szeretnék elérni, csak ugye minden kezdet nehéz.”

Viktória megtalálta ezeket a kapaszkodókat és lépésről lépésre alakította ki kapcsolatait nem kizárólag négylábú barátaival, hanem az emberekkel is. A sikerekhez szükséges lépéseket évről évre céltudatosan alakítja ki, elhatározásait biztos alapokra fektetve.

„Az első évben először is meg kellett tanulnom bízni a lóban. A ló ugyanis csak akkor fog bármilyen szintű bizalmat mutatni az irányomba, ha erre én magam is képes vagyok felé.” – a lovak a legapróbb jelekből kiolvassák, ha a lovast bizonytalanság tölti el. Aggodalmaink, kételyeink hamar átadódnak a lónak és onnantól kezdve már nehéz kiépíteni benne a bizalmat.

„A siker alapkövei közül a következő talán az lenne, hogy a lovat tisztelni kell, mint élőlényt és el kell tudni fogadni azt, hogy ő tényleg nem ember és e szerint kell vele kommunikálni.” – idézi fel Viktória sorban a lovakkal való közös fejlődés mérföldköveit, amelyek hiányában mindez, amit előadásain láthatunk, nem valósulhatott volna meg. Azonban ennél még jóval többre volt szükség…

„Ugyanezeket a dolgokat az emberekben is ki kellett alakítanom. Mióta elkezdtem bemutatókon is részt venni, természetesen rengeteg emberrel találkozom, így ez is hozzá tartozik az egészhez. Tudni kell együttműködni a rendezvényszervezőkkel és elfogadni azt, hogy nekik is vannak elvárásaik, esetleg kénytelenek bizonyos korlátokat szabni, amelyeknek meg kell tudni felelni.”

Helyszíntől függetlenül minden külső tényezőt megtanultam félretenni. Legyen szó vásári rendezvényről, búcsúról, ahol kiemelkedően nagy a hangzavar vagy egy több ezres félőhelyes arénáról, mindenhol helyt kell állnom, hiszen steril környezetet soha nem garantálnak számunkra.

A legnagyobb mértékben rajtunk múlik, hogy hogyan viselkedik a lovunk, hiszen ha például én egyfolytában azon idegeskedek, hogy mi van körülöttünk, ami miatt a ló megijedhet, akkor a ló is keresni fogja és előbb utóbb teljesen elvesztem a figyelmét. Ezt abszolút az ember hozzáállása határozza meg. Ha én rá tudok hangolódni a lóra, akkor a ló is rám figyel. Ha nem, akkor a ló is a külső tényezőkkel foglalkozik majd. Ezt nagyon fontos észben tartani!

Ráadásul  a lovaimmal való feladatokat úgy kell összeállítanom, hogy azok idegen lóval is éppúgy működjenek. Az eredményeim nem kizárólag annak köszönhetőek, hogy rengeteg időt volt alkalmam eltölteni a lovaimmal és ezáltal sikerült annyira összehangolódnunk, hogy megértsék a mozdulataimat. Ezeknek a technikáknak más lovakkal való munka során is működniük kell.” – Viktóriának szerencsére ez is sikerült és nem csak azért, mert így a jövőben rengeteg általa tartott show műsor élményeivel gazdagodhatunk, hanem ahogy a cikk elején említettem, Viktória az lovas oktatásban is szerepet vállal.

Hamza Viktóriával folytatott interjúsorozatunk következő részében megtudhatod, hol és milyen formában tart Viktória oktatásokat és milyen további célokat tűzött ki maga elé!

 

2018.06.13. Írta: Frisch Andrea, Lovasok.hu külső munkatárs
Kép forrás: Haga Zsuzsanna

Hozzászólások