Éjjeli misztikum – A kővé vált álmok – előszó

Mezítelen patája kopogott a várkapu korhadt deszkáin. A ködös estében szinte elveszett leheletének lágy fodrozódása.
A feketébe öltözött lovas nyugalmat erőltetett magára, nehogy a lova is ideges legyen. Bőven elég, lelke igen mély zugában, ha ő maga retteg.

– Nem hoztalak volna magammal, ha lett volna más választásom – hangja keveredett a pocsolyákba belelépő lova patájának zajával. Mégis, kissé megnyugtatta, hogy a fojtogatóan misztikus légkört valami lágyan megtörte. – Szerinted jó ötlet volt idejönni Miracle?
Selymes nyihogással jelezte a magyar sportló, hogy bármi történjen is, gazdája mellett marad, mert ők társak, mióta Darrell megmentette őt…
Miracle egyre lassított léptein, szinte megállt, mikor a vasrács éles karmai alatt haladtak át.
Darrell szorosabbra fogta a szárakat. Bízott a lovában, hogy nem szalad el, de a ló az ló, jobb elővigyázatosnak lenni.
A vár belülről sem volt barátságosabb.
Hideg nyirkos kövekből épült, amelyekbe beleolvadt a 10 darab korhadt ajtó, amiket talán csak Isten tud, hova vezetnek.
Darrel leugrott a nyeregből, és megfogta Miracle szárát, majd a középen figyelő kiszáradt szőkőkúzhoz mentek.
Váratlanul földöntúli női hang csendült fel valahonnan a falak mögül.
Darrel először azt hitte beszélni fog, ezután értette meg: ez a szirénhangú nő megpróbálja megfélelmíteni őt és a lovát az ismeretlen nyelvű énekével. Látta Miracle mennyire ideges lett, hiszen hiába volt csodaszép a dal, a ló valamiért fel-felkapta fejét és hátrálni kezdett. Alig tudta visszafogni.
Egyszeriben a 10 ajtón 10 hófehér csukja mögé bújt emberszerű lény jött ki. Körbeállták lovat és lovasát.
Darrel nem erre számított… aki idekülte, mást mondott… de elmenekülni már késő volt.
Az egyik csukjás, akinek a kezében egy darab apró ezüst bot volt, mormolt valamit ismeretlen nyelven, mire ezüst indák kezdtek kinőni a földből és hihetetlen gyorsasággal gúzsba kötötték őt és a kancát is.
Ekkor a kettes számú, akinél már két ezüst pálca is volt, leszúrta azokat eléjük. A harmadik hármat rakott a kemény földbe, és így tovább egészen a tizedik csukjásig, aki komotosan pakolgatta le a 10 ezüst pálcikát.
Darrell az egész rituálét nem tudta mire vélni. Szólt volna, ha az indák nem tapasztották volna be a száját.
– Te! – szólt egyszerre a 10 fehér idegen és csukjás kezükkel Darrellre mutattak. – Bűnös! – harsogták. – Büntetésed pedig az, hogy élettelen bábuként kell élned az idők végezetéig hacsak… – ekkor a 10. csukjás odelépett a férfihez és a kezébe nyomott egy zöld követ. – A sanyarúvá tett sorsot vissza nem fizeted!
Darrell nem tudta mire vélni a sorokat… mit tett hát? 33 éve alatt nem tett olyat, ami nem megfelelő az identitásának… hacsak nem magával az identitásával van a baj… De hogy fizessen vissza egy sanyarú sorsot? Miért küldte ide őt a barátja? Talán mert…
De már nem volt ideje tovább gondolkodni. Hirtelen Miracleval együtt zsugorodni kezdtek, majd megkövezve találták magukat egy régi sakktábla Huszár pozíciójában.
Érezte, hogy kezd elméje is semmivé, egy tárggyá válni.
Utolsó emlékez az volt, hogy a 10 idegen a folyó mellé, egy kis kunyhóhoz viszi a sakkészletet, aminek részei voltak és eltűnnek az éjszakában.
Darrell egyetlen reménye a zöld kristály, ami az őket foglyulejtő bábu aljába varázsolódott be. Ez az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti őket a többi táblán pihenő figurától… és reményt ad a szabadulásra.

Tartsatok velünk!
A következő részben megtudhatjátok, hőseink kijutnak e a fogságból.

—> Baljós igazság (várható megjelenés: 2018.10.15.)

 

2018.09.15. Írta: Horesnyi Szilvia, Lovasok.hu belső munkatárs
Fotó: bigstockphoto.com

 

Hozzászólások